Nézetablak

Ezen nézetek a tér különbözõ nézõpontjaiból néznek különbözõ irányokba. Vannak köztük szokványos két dimenziós és három dimenziós, térbeli nézetek is.
Alapvetõen tehát ezzel a kétféle módszerrel találkozunk: síknézet és perspektivikus nézet. A síknézet azt jelenti, hogy a nézõpontból nézve a tárgyakat azok minden esetben síkként látszódnak (például felül-, alul-, oldal nézet). Ezt a nézetet általában csak modellezéskor használjuk (hasonlóan a mûszaki rajzokhoz), hiszen a 3d-s alkalmazás lényege a 3d-s megjelenítés. A másik megjelenítési módszer során a tárgyat már három dimenzióban láthatjuk és tetszõlegesen forgathatjuk. Ez  a perspektivikus nézet.

Nézõpontok

A 3ds max - más 3d-s szoftverekhez hasonlóan - képalkotást mindig a helyszín egy szabadon kiválasztott pontjából (nézõpont) nézve számítja. Ez azt jelenti, hogy a software a nézõpontból a megfelelõ irányba tekintve "látja" a tárgyakat, és ezt a látszatot jeleníti meg a képen. A nézõpont pozíciója mellett nagyon fontos paraméter a nézet iránya, mivel ez fogja befolyásolni, hogy a pontban elhelyezett virtuális kamera milyen irányba nézzen. 

A nézõpont pozíciójától és nézet irányától függ, hogy a létrehozott nézet síknézet vagy perspektivikus nézet lesz-e.
Derékszögû koordináta rendszer mentén történõ modellezés esetén a létrehozott síknézetek mindig a koordináta rendszer valamelyik síkjára merõleges nézetet jelentik. De mit is takar a perspektivikus nézet?

Perspektíva

A perspektíva a változatlanul egy nézõpontból látja a helyszínt. A nézõpontból mindig egy konkrét pontra irányul a figyelem, ez a látványközéppont. A látványközéppontot és a nézõpontot a látóvonal köti össze, ami egybe esik a kamera hossztengelyével, erre merõleges a képsík. Perspektivikus nézet esetén tehát a képsík nem párhuzamos a koordináta rendszer egyik síkjával sem, hanem azokkal valamilyen szöget zár be, ettõl a tárgy térben látszik.

Említettük a nézet irányát, emellett fontos a képalkotás szempontjából, hogy a nézõpontból - vízszintes és függõleges irányban - maximálisan milyen nyílásszögeken keresztül érkeznek a vetítõvonalak a kamerába. (Az emberi szem látószöge is körülbelül 48° - ennek 48,24 mm gyújtótávolság felel meg -, a program alapbeállításban ezzel dolgozik, de válaszható más látószögû kamera is.)

Tárgyak felépítése

A térben legkisebb és legkönnyebben meghatározható építõ elem a pont. A három dimenziós pont egyszerûen, a pont 3 koordinátájával [x,y,z] leírható, létrehozható. De a pont meghatározásnak önmagában nincs értelme, mivel nincs kiterjedése (egy dimenziós elem). A pont jelentõse az él meghatározásában rejlik. Az él két pont közé létrehozott vektor. Az él megadható a két végponttal , illetve esetlegesen az összekötés módját vezérlõ egyenlettel. Az él mindamellett, hogy már látható elem, mivel két dimenziós, nem alkalmas megjelenítésre, mivel a pontokat összekötõ vonalnak nincs vastagsága.
Azonban az élek közösen létrehozhatnak egy zárt felületet, mely már három dimenzióban is ábrázolható, ha az élek által létrehozott térrészt kitöltjük. Ezek a felületek tulajdonképpen síklapok a térben, melyekkel - megfelelõen egymás mellé illesztve - tárgy hozható létre. 

Mégis hogyan hozhatók létre ilyen felületekbõl rendkívül bonyolult tárgyak?
Görbe felületû tárgyak elméletileg pontosan leírhatók végtelen számú sík felületelemmel /szegmensszám/, de mivel a program lehetõségei, a memória és a gép számítási képessége nem végtelen, el kell tekintenünk a tökéletes megjelenítéstõl. Ennek kiküszöbölése érdekében a program különbözõ élsimítási módszereket ismer, melyekkel a kapcsolódó felületek közötti átmenetek lágyíthatók, a tárgy szögletei csökkenthetõk.
Azaz a létrehozott tárgy sosem tökéletes leírása az általunk létrehozni kívántnak, hanem annak csak egy lehetõ legjobban közelítõ másolata.

A második képen növeltük az elsõ szegmensszámát, majd a
harmadiknál elsimítást használtunk.

 

Színek

Az ily módon leírt felületek mindegyike saját anyagtulajdonságokkal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy mindegyik elemre megadható, hogy hogyan viselkedjen a felületére érkezõ fény. A fény mely alkotóit verje vissza, és milyen mértékben, hogyan törje meg a fényt... Ezen paraméterek együttesen hozzák létre azt a hatást minek hatására a nézõpontból nézve a különbözõ felületek más-más színûnek látszódhatnak. (A szín a tárgy felületének jellemzõje, de a tárgy színét valójában nem a saját színe adja, hanem felületének azon tulajdonsága, hogy a spektrum mely hullámhosszú sugarait nyeli el, és csak a nem elnyelt, visszavert fényt látjuk szemünkben.)

Csoportok

Tárgyak mozgatásánál tehát az õt alkotó pontok - és ezáltal a felületek - mozognak egyszerre. Amennyiben olyan tárgyat készítünk ,mely több elembõl áll, csoportba rendelhetjük és ezentúl egy tárgy ként kezelhetjük õket. A csoport tagjai között hierarchikus kapcsolat van, ez az úgynevezett szülõ-gyermek viszony. A csoportszerkezet legtetején az õsszülõ áll, hozzá csatlakoznak a szülõ, illetve a gyermekek, a szülõkhöz újabb gyermekek kapcsolódhatnak, illetve gyermekekhez is kapcsolódhatnak gyermekek, így lesznek belõlük felnõttek. A hierarchia lényege, hogy a manipulált tárggyal csak gyermekei változnak együtt.

Egy egyszerû példán bemutatva:

A Földhöz kapcsolódik a Hold. – a Hold a Föld gyermeke, a Föld kapcsolódik a Naphoz, a Föld a Nap gyermeke. A Föld mozgását megváltoztatva a Nap mozgása nem változik, a Holdé viszont igen. A Nap mozgásának változtatásával a Föld és a Hold mozgása is változik.

Splineok

A programban lehetõség van kétdimenziós tárgyak rajzolására is, ezek az úgynevezett spline-ok. Ezen kétdimenziós tárgyak nagyon egyszerû tárgyak, háromszögek, négyszögek, kör stb. De nem csak elõre definált egyenletû görbék hozhatók létre, lehetõségünk van arra is, hogy saját magunk hozzunk létre csomópontok elhelyezésével ezen pontokat összekötõ görbéket.
Görbék létrehozásakor minden esetben elsõ lépés a csomópontok létrehozása. A csomópontok olyan fix pontok, melyek biztosan a görbe vonalán helyezkednek el. Vagyis a program ezen pontok összekötésével hozza létre a görbét.
Az összekötés módjától függ, hogy a görbe szakaszos lesz-e vagy görbül. Ha ugyanis a pontokat egyszerûen összeköti, akkor szakaszokból álló, tört görbét kapunk, ha azonban a vonalakat olyan görbével köti össze, mely úgy görbül, hogy a fix pontokon átmenjen ugyan, de ott ne keletkezzen törés, akkor görbe vonalat kapunk.

Következõ módszer spline létrehozására mikor nem fix pontokat hozunk létre, hanem vezérlõpontokat (control vertex), melyek a görbe görbületét vezérlik oly módon, hogy a görbe a ponthoz közelít csak de azt nem éri el. Ezzel a módszerrel sokkal finomabb mozgású görbék hozhatók létre, mint a csomópontos módszerrel. 

NURBS objektumok

A NURBS modellezési technika jelenleg már ipari szabvány modellezési eljárás görbe felületû tárgyak leírására.

Lényege, hogy a megadott pontok /Conrol Vertex-ek a képen zöld pontok/ irányába görbíti az egyenest egy megadott függvény szerint.

A NURBS betüszó: Non-Uniform Rational B-Splines.

A Non-Uniform jelentése, hogy a kontroll pontok kiterjedése változó, nem egységes. A különbözõ vezérlõpontok különbözõképpen hatnak a görbére, vagy felületre. A Rational kifejezés alatt azt értjük, hogy minden vezérlõponthoz rendelünk egy súlyt (súlyozás), mely a vezérlõpont hatásának nagyságát vezérli, így ennek az új paraméternek figyelembe vételével a súlypont eltérítõ hatása két polinom arányaként van felírva. A racionális egyenlet jobb modellezést biztosít olyan fontos görbék és felületek esetén, mint például a kúpszelet, gömb, stb. A B-Splines a görbe képzésére utal, mely szerint a görbét elhelyezett vezérlõpontok közé történõ interpolálással képezzük.